K. I., male, on the rescue work of the International Red Cross in Budapest in 1944–1945

Metadata

Testimony of 32-year-old K.I. on his activities as an official of Department A (the children’s department) of the International Committee of the Red Cross in Budapest in 1944/45.

zoom_in
3

Document Text

  1. English
  2. Hungarian

insert_drive_file
Text from page1
The person in question has given us the following information:

At the beginning of October, 1944, I worked for Department A, that is, for children’s department of the International Red Cross with its head office in 4 Mérleg Street. My job was to administer less and more dangerous projects. As during this period call-up placards were placed practically every hour on the walls of the houses of Budapest and because (understandably) basically no one felt like being called up it was a part of our activity to produce forged documents including different kinds of baptismal certificates, exemption letters given by ammunition plants and by other organisations, etc. In practice we were manufacturing these documents on a large scale and distributed them to people of all social layers, ranks and religions.

From the office we went to brick factories and to other places where the Arrow Cross concentrated masses of Jews. Several times also György Aczél participated in these rescue actions (he is now the local leader of the Communist Party in the 5th district), and in several cases we managed to free the unfortunate Jews, especially women staying in the brick factory.

Later, 4 Mérleg Street became a temporary asylum especially for the part of enormous masses of children who were brought to the office or were often just dropped in front of the gate. People, Christians also kept on notifying us about children whose relatives had been taken away by the Arrow Cross and now stayed in abandoned flats lacking any supervision. Most of our energies were spent on collecting these Jewish orphans from the furthest points of the city, from the suburbs, from Angyalföld, etc. I remember a case when in Bulcsu Street we collected a large number of abandoned children and brought them to the office by car. We had so much work to do that we could hardly cope with it. We collected the children with the escort of the police.

Soon we had to provide their accommodation.

insert_drive_file
Text from page2
We established a gathering and selecting office in 4 Perczel Mór Street where we took the children escorted by the police to distributed them among the different orphanages that we set up in the meantime. We were bringing and carrying children with no end. Later, we received the building in 16 Teleki Pál Street, where we gathered around 1,000 children. There were other orphanages in 76 Szondy Street, 5-7 and 25 Munkácsy Mihály Street, and at different points of the city in a lot of places.

When the surviving Jews of Budapest were put into the ghetto our rescue actions became even more frequent. The building in Mérleg Street was practically attacked by fugitives. Reports about abandoned children got more frequent. As it is well known, they published a decree that all Jews – including the children of orphanages – had to go into the ghetto. Delegate Weyermann managed to get a six- day-postponement regarding the transport of the orphanages, and added to it another 6 days, finally further 12 days.

Orphanages functioned relatively well despite adverse circumstances. Naturally, food was supplied by the International Red Cross.

In the days before Christmas, we had to take children often for walks with the escort of the police since the Arrow Cross appeared more and more frequently in one orphanage or another and demanded we transported the children into the ghetto immediately. Also on a sad day, just a few days before Christmas, they appeared in the orphanage of 5-7 Munkácsy Mihály Street. Party men of the Arrow Cross with signs of Árpád’s stripes closed the street and surrounded the whole building. The building had military guards, a squad of Auxiliary Force Unit. Invading Arrow Cross men shot among the children killing around 10-15 children and some adults. They justified their act claiming that children defended themselves. The leader of the orphanage was Lajos Kraszner, who was later put into the ghetto.

When we returned to the orphanage with delegate Weyermann we found a horrifying scene. For example, in one of the armchairs two children were sitting embracing each other also in death. We found a walled up door barricaded with all kinds of furniture. We managed to save the people who survived uninjured in the room behind.

In another case, before this attack happened, the Arrow Cross took children away, claiming they were going to take them intoSíp Street, but instead, they took them into an abandoned ruined house in Szív Street - as they claimed - out of mistake. When we were informed we rushed there and demanded the children from the janitor. We managed to get back around 200 children and smuggle them back into Munkácsy Street.

insert_drive_file
Text from page3
Once, Arrow Cross gangsters appeared also in the orphanage of 112 Róna Street. They killed around 50-60 children who were kept there, the rest could run away. Also the officers of the institute, including its head Pál Vidor, lost their lives during this attack.

International Red Cross had a so-called T (transport) department. We went into the ghetto with this department and smuggled people out into places that had been arranged beforehand. This way we managed to free around 20 people from the ghetto helped by the police inside. It was anyway thanks to the policemen that we could freely enter and leave the ghetto and bring children out into the orphanages.Children in the ghetto lived in terrible squalor. We tried to smuggle out as many as possible but also those who remained depended on our food provisions.

I was the link between delegate Weyermann and the leader of Zionists Ottó Komoly. January the first, we were sitting together in the lobby of Ritz, when four men with signs of Árpád’s stripes came to us and grabbed Ottó Komoly giving their word of honour that it was only about an inquiry and that they were going to bring him back in half an hour. Ottó Komoly has gone missing since then.

When the international ghetto was established the current ministerial secretary Dr György Gergely initiated to transform two buildings (16 and 23 Pozsonyi Road) into protected houses of the International Red Cross using forged documents. We came up with the idea that the International Red Cross was also a diplomatic institution, and as such we could protect the inhabitants of these houses like the Swiss, the Swedish, the Portuguese, the Spanish, or the papal legate protected others. There were around 1,500 men and women put up in these houses, who we gave excellent food supplies. These protected people were not touched nor molested by the Arrow Cross, they had to go the ghetto only the last week.

insert_drive_file
Text from page1

Fent nevezett előadja a következőket:

1944. október elején a B. Mérleg utca 4.szám alatt székelő Nemzetközi Vöröskereszt un. A osztályán, a gyermekosztályon dolgoztam; az adminisztrációs teendőket végeztem, amely kiterjedt kevésbé és nem kevésbé veszélyes vállalkozásokra. Tekintettel arra, hogy a bevonulási parancsokat tartalmazó plakátok Budapest házainak falain ebben az időben jóformán óránként jelentek meg, bevonulni pedig - érthetően - senkinek sem volt kedve, tevékenységünk akkoriban kiterjedt hamis okmányok gyártására is. A különféle keresztlevelektől kezdve a hadiüzemi és egyéb mentesítő okmányokig valósággal ontottuk az okmányokat a legkülönbözőbb társadalmi állású és rangú, vallású emberek részére.Innen jártunk ki a téglagyárba és a többi olyan helyre, ahová a nyilasok a zsidó tömegekethurcolták. Több ízben részt vett ebben a mentési munkában Aczél György is (jelenleg az V.ker. Kommunista Párt vezetője), igen sok esetben sikerült a szerencsétlen zsidókat - a téglagyárból főként nőket -kiszabadítani. A későbbiek folyamán a Mérleg utca 4. átmeneti menekülő szállás lett. De főként irtózatos tömegekben hozták be, vagy pedig sok esetben tették le a kapu elé azokat a gyerekeket, akiket el kellett helyezni. Egymás után jöttek a bejelentések, keresztények részéről is, hogy itt és ott elhagyott lakásokban gyermekek vannak minden felügyelet nélkül, kiknek hozzátartozóit a nyilasok elhurcolták. Tevékenységünk ebben az időben főleg abban merült ki, hogy ezeket az apátlan, anyátlan zsidógyerekeket szedtük össze a város legkülönbözőbb részeiről, a kültelkekről, Angyalföldről stb. Emlékszem pl. egy alkalomra, amikor a Bulcsu utcában nagy csomó ilyen elhagyott szerencsétlen gyermeket szedtünk össze és hoztunk be autóval. Munkánk annyira felszaporodott, hogy alig győztük már. A gyermekeket rendőri kísérettel hoztuk be. Csakhamar gondoskodni kellett a gyermekek elhelyezéséről.

insert_drive_file
Text from page2
Perczel Mór utca 4.szám alatt felállítottunk egy elosztót, ide hoztuk be rendőri kísérettel a gyerekeket és innen vittük ki az időközben felállított különböző gyermekotthonokba. Állandóan hoztuk-vittük a gyerekeket, később megkaptuk azután a gr. Teleki Pál utca 16. szám alatti házat, ide kb. 1000 gyermeket hoztunk be. Volt azután gyermekotthon a Szondy utca 76, Munkácsy Mihály utca 5/7, és 25.szám alatt, továbbá a város különböző pontjain még nagyon sok helyen. Amikor megtörtént a maradék pesti zsidóság gettóba való tömörítése, mentési munkánk még jobban erősödött, a Mérleg utcai épületet valósággal megrohamozták a menekülők. Az apátlan-anyátlan gyermekek bejelentése is megszaporodott. Mint ismeretes, rendelet jelent meg, hogy minden zsidónak, - így természetesen a gyermekotthonban elhelyezett gyermekeknek is - a gettóba kell mennie. Weyermann delegátus úrnak sikerült hat napi haladékot kieszközölni a gyermekotthonok beszállítására, mely haladékot újabb hat nappal sikerült kitolatni, végül utoljára 12 napi haladékot kaptunk. A gyermekotthonok - a körülményekhez képest - egészen rendesen működtek. Természetesen a Nemzetközi Vöröskereszt látta el élelemmel az otthonokat. Karácsony előtt néhány nappal már igen gyakoriak voltak a rendőri fedezettel való ide-oda sétáltatások, vagyis a nyilasok mindgyakrabban jelentek meg egy-egy otthonban éskövetelték, hogy az ott gondozott gyermekeket haladéktalanul szállítsuk be a gettóba. Így jelentek meg szomorú emlékű napon, karácsony előtt néhány nappal, a Munkácsy Mihály utca 5/7 szám alatti gyermekotthonban is Árpád-sávos nyilas pártszolgálatosok és lezárva az utcát, körülvették az egész épülettömböt. A háznak volt egy katonai őrsége, mely nem volt egyéb, mint a KISKÁ-nak egy osztaga. A behatoló nyilasok - akik azzal érveltek, hogy a gyermekek ellenállást fejtettek ki - támadásának ez az osztag nem tudott ellentállni, a nyilasok sortüzet adtak a gyerekek közé. Kb. 10-15gyermek halt meg, ezenkívül több felnőtt is. A gyermekotthon vezetője Kraszner Lajos volt, akit később bevittek a gettóba. Mikor Weyermann delegátus úrral visszamentünk az otthonba, borzalmas látvány tárult szemünk elé. Az egyik fotelben pl. két gyermek ült összeölelkezve még a halálban is. Rátaláltunk egy befalalzott szobára, mely mindenféle bútorral el volt torlaszolva. Az bemenekülő embereket sikerült a támadás után sértetlenül kiszabadítani.Meg kell jegyeznem, hogy a fenti támadást megelőzőleg egy alkalommal a nyilasok elvitték a gyermekeket azzal, hogy a Síp utcába viszik, ehelyett azonban - állítólag tévedésből - a Szív utca egy lakatlan romházába vitték őket. Mikor erről értesültünk, odarohantunk és követeltük a házmestertől, hogy adja ki a gyermekeket. Kb. 200 gyermeket sikerült mégis visszakapni és visszalopni a Munkácsy utcába.
insert_drive_file
Text from page3
A Róna utca 112.szám alatti gyermekotthonban is megjelentek egy nap a nyilas hordák. Az ott elhelyezett gyermekek közül kb. 50-60-t legyilkoltak, a többi gyereknek sikerült széjjelszaladni. Ennél a támadásnál vesztette el életét a gyermekotthon vezetősége is, élükön Vidor Pállal, az otthon vezetőjével.Volt a Nemzetközi Vöröskeresztnek egy un. T (transzport) osztálya. Ezzel a transzporttal jártunk be a gettóba és innen csempésztük ki az embereket az előre elkészített helyekre. Mintegy 20 embert sikerült így kimenteni a gettóbeli rendőrséggel összejátszva. Különben is a rendőrök magatartása tette lehetővé, hogy ki-be járhassunk a gettóba és vigyük ki a gyerekeket az otthonokba. A gettóban ugyanis a gyerekek borzalmas piszokban éltek, tőlünk telhetően igyekeztünk minél több gyereket kilopni a gettóból, de az ott maradottakat is mi élelmeztük. Weyermann delegátus és acionisták vezetője, Komoly Ottó között én voltam az összekötő. Január 1-én együtt ültünk a Ritz halljában, amikoris négy karszalagos nyilas megjelent ott. Elvitték Komoly Ottót, előzőleg azonban becsületszavukat adták, hogy csak információadás miatt viszik el és fél óra múlva visszahozzák. Azóta Komoly Ottónak nyoma veszett. Mikor megalakult a nemzetközi gettó, dr. Gergely György jelenlegi min.titkár kezdeményezésére hamis iratokkal sikerült két házat, éspedig a Pozsonyi út 16. és 23.számú házat mint a Nemzetközi Vöröskereszt védett házát kijelölteni. Kitaláltuk azt, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt is diplomáciai intézmény és mint ilyen, hasonlóan a svájci, svéd, portugál, spanyol és nunciusi védettekhez, mi isvédelmünkbe vehetjük a fenti két kijelölt ház lakóit. Mintegy 1500 ember volt a két házban elhelyezve, mi láttuk el őket remekül élelemmel. Nem is volt itt bántódásuk a védetteknek, a nyilasok nem háborgatták őket és csak az utolsó héten kellett a gettóba bevonulniok.

References

  • Updated 5 years ago
Hungary fell increasingly under the influence of Germany as the Nazi regime consolidated itself during the 1930s. When Germany began to redraw national boundaries in Europe, Hungary was able to regain territory it had lost due to the 1920 Trianon Treaty, including southern Slovakia (1938) and Subcarpathian Rus (1939) after the dissolution of Czechoslovakia, and Northern Transylvania from Romania (1940). In November 1940, Hungary joined the Axis alliance. In April 1941, it took part in the occupa...

Magyar Zsidó Levéltár

  • MZSL
  • HJA
  • Hungarian Jewish Archives
  • Hungarian Jewish Museum and Archives
  • Hungary
  • Dohány utca 2
  • Budapest
  • Updated 5 years ago

Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (interjúprojekt)

  • National Relief Committee for Deportees (interview project)
The three main tasks of the Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (the National Relief Committee for Deportees or DEGOB) were to help the repatriation of survivors to Hungary, provide them with social aid, and pursue projects of documentation. As part of the project of documentation, around five thousand survivors articulated their experiences in the offices of the National Relief Committee for Deportees as early as 1945-46 whereby the largest collections of early witness accounts was created...